Ki a felelős?
Mindannyian vágyunk az ideális TÁRS megjelenésére. Megfigyelhetjük, hogy legtöbb Nő az igazi FÉRFIT keresi, a legtöbb Férfi pedig az igazi NŐT. Mégis, ha szétnézünk a környezetünkben, kevés harmonikus párkapcsolatot láthatunk.
A fogyasztó társadalom szlogenje sajnos a párkapcsolatok területére is begyürüzött. Ha elromlott és nem kell már, akkor cseréld le. Ha szürke és meguntad, keress újat. Ha idős, cseréld le fiatalabbra. Ha meghízott, találj helyette vékonyabbat, vonzóbbat.
Sokan újabb és újabb kapcsolatokban menekülnek, reménykedve, hogy ez jobb lesz, mit a korábbi. A legtöbb ember valamiféle belső hiány állapotát próbálja betömni a párkapcsolatával. Gondolják magukban: „a társam feladata, hogy engem boldoggá tegyen, hogy kiegészítsen, hogy adjon, támogasson”. Gyakori, hogy nem felnőttként vesznek részt a kapcsolatban, hanem függőséget, elfogadást igénylő gyermekként.
Egy kapcsolat vége is mindig két emberen múlik. Mind a ketten 100%-ig felelősek a kapcsolat alakulásáért. Olyan nincs, hogy mindenért a másikat tesszük felelőssé. Szenvedéshez vezet ha olyan emberek alakítanak ki egymással párkapcsolatot, akik megfelelő önismeret hiányában, nincsenek tisztába önmagukkal.
Nem tudják a választ az alábbi kérdésekre:
” Ki vagyok én? Vajon megélem- e női teljességet, EGYSÉGET? Begyógyítottam- e a múlt sebeit? Megszülettek- e bennem a megértések? Merem-e felvállalni és megélni önmagamat? Mennyire tartom magam értékesnek és szerethetőnek? Milyen szükségleteim vannak? Mik a legfőbb értékek az életemben?...”
Egy boldog, jól működő párkapcsolat kialakításához, komoly belső munkára van szükség. Önmagunkkal kezdődik minden.
A párkapcsolatban nagyon intenzív fejlődésre van lehetőség, mert mindig saját MAGunkról tanulunk benne.
Társunk a legfőbb tanítónk, rámutat minden olyan sérülésünkre, ahol valaha eltörtünk és még nem vagyunk egészek.
